Hétvégén a kutyasuliban voltak újoncok is, többek között egy amerikai bulldog fiúcska. Manó, amikor rájött, hogy nem Szaffi az, egyszerűen rátámadt a másik kutyára, hogy megmutassa ki a nagyobb fiú. Persze nem hagytuk, az oktató is megrángatta őkelmét. Azt hiszem azzal a kutyával nem lesznek haverok (megjegyzem Samu is megmorogta az ambullt, pedig Samu eddig még senkire sem morgott). Nem örültem, hogy ilyen harcias kedvében van Manó, mert azt terveztem, hogy a kutyasuli után kimegyünk a telekre füvet nyírni és közben átlátogatunk Tündéékhez, ahol egy golden fiú van. Szerencsére annak a kutyának első látásra szimpatikus volt Manó és még akkor is békés maradt, amikor a kutyám megszerezte az ő teniszlabdáját és nem akarta visszadni. Szegény Farra egyszer sem tudta elkapni a labdát, mert Manó mindíg gyorsabbnak bizonyult. Volt, hogy Tünde még a bokorban keresgélte a labdát, hogy újra eldobja a kutyáknak, amikor Manó már régen az asztal alá vonulva rágcsálta azt. Hiába, Manó Zsanival edz és tudja, ha nem elég gyors, ügyes, akkor bizony csak nézheti a másik kutya szájában a vágyott játékot.
"Látod, ez a labdád, megint megszereztem...te most mit nézel úgy engem?"
"Ajaj, azt hiszem követnek...nem adom, az enyém... vau,vavavau..tünés innen..."
Persze Manónak sem mindíg fenékig tejfel az élete. Vasárnap este a séta során, egy boxer megtámadta. A hibás én voltam, mert egy padon ülve sajttal etettem őt és Zsanit, amikor a boxer odajött. Neki is adtam egy falatot, de úgy látszik nem volt elég, mert amikor Manónak akartam ismét adni, rátámadt a kutyámra. Szegény Manó ezután a pad mögé húzódott és nem is jött elő onnét, amíg a boxer el nem ment.
Itt még nem volt semmi gond, Manó éppen pisil, Sami (másik westie) fekszik,a háttérben Zsani a boxert nézi.