Eredetileg csak süllőt akartunk enni a szigligeti süllőfesztiválon....utitársaink Shéna és Nudli (gazdijaikkal együtt) voltak. Barbi úgy értette csülökfesztiválra megyünk, Tomi azt hitte Sződligetre... de felhomályosítottuk őket, hogy neem... süllő és Szigliget....A kutyák egész jól viselték a bevagonírozást (a csomagtartóban kellett utazniuk) kivéve Shénát, aki állandóan előre akart jönni és nyüsszögött.
Persze ha már Szigliget, akkor nem lehet megúszni a vármászást sem... No ott már látszódott, hogy nem csak mi gondoltuk úgy... ha nem esik, akkor lehet kirándulni. (Az előző két napban elég sok eső esett és hideg szél is fújt, úgyhogy aki tehette ki sem dugta az orrát a lakásból)
A strandnál (ott volt a fesztivál) elkezdődött a parkolási gond... végül csellel a VIP parkolóban álltunk le. Leírhatatlan tömeg volt. Aztán megszereztük a süllőnket, (én kolbászt ettem, mert nem szeretem a szálkás halakat) sikerült leülnünk és akkor szembesültünk azzal, hogy bizony mocsár van... nem is kicsi. A szervezők szalma leterítésével igyekeztek enyhíteni ezen.
A fesztiválozás után megálltunk az Avasi-Réthelyi templom maradványánál, majd úgy döntöttünk, hogy elkanyarodunk Szentbékkálla felé a Kőtengert megnézni. Nem voltunk biztosak abban, hogy meg is találjuk, mert egyikünk sem járt még arra. Az úton többször föl-alá autóztunk... végül megtaláltuk a parkolót (persze nekem volt igazam, hogy merre kell menni) A kutyák itt végre felszabadultan, póráz nélkül rohangálhattak... Szerintem az egész kirándulásból ezt élvezték a legjobban.