Soha életemben nem voltam még disznóvágáson, de hát egyszer ezt is el kell kezdeni.... Pénteken koraeste értünk le Kisjakabfalvára, a tervezett "gyilkosság" helyszínére. Rögtön a kocsiból való kiszállás után enyhe sokkot kaptam, mert 9 azaz kilenc kismacska várta Manót, aki azonnal el kezdett hisztizni, hogy macskát akar üldözni. A vacsoránál, miután rájött, hogy szarvaspörköltet nem fog kapni, szirénázott, hogy szeretne kimenni szórakozni. Gyakorlatilag végig pórázon kellett tartanunk, mert másnap eleredt az eső, dagonya keletkezett és nem akartuk, hogy nyakig mocskos legyen a vadászattól. 
No meg nem is értünk rá vele foglalkozni, hiszen várt a disznóvágás. Ismerőseink mind mondták, hogy a "gyilkosságra" általában hajnalban kerül sor. Nos ezt a disznót én még reggel 8 órakor élve fotóztam. Aztán felgyorsultak az események, és mire észbe kaptunk már be is sötétedett. A munkát a fiúk végezték, mi lányok inkább csak ettünk, ittunk, időnként megnéztük, hogy áll a munka. 
Ebédre finom orjaleves és sült karaj, tarja volt,vacsorára pedig disznótoros készült. Éppen kisült, mire visszaértünk a koncertről (a templom előtt egy kórus karácsonyi énekeket énekelt, a templom felújítására gyűjtöttek). Ekkor rájöttünk, hogy krumplit nem sütöttünk. Mig megsült a krumpli, a fiúk lementek a pincébe bort kóstolni. Bár pontosan tudtuk, milyen bort akarunk hozni, de a biztonság kedvéért Tomi kóstolt, hogy tuti a legfinomabból vásároljunk.
Vasárnap jöttünk haza a zsákmánnyal, de mielőtt elindultunk volna Manó kisurrant a szobából és nekiindult vadászni. Nagy hasznát vettem a "varázsszónak" Péter (a vendéglátónk) egy bottal megkergette Manót, aki a varázsszó elhangzása után azonnal jött hozzám és hagyta, hogy megfogjam. Itthon aztán mindannyian kipihentük magunkat.
