Csütörtökön ismét kitört a kánikula, úgyhogy rohantunk a kutyákkal a Duna partra... ahol szinte csak mi voltunk. Időnként jött arra egy-egy kutyás... Shéna ha kellett, ha nem leordította a közeledők fejét, végül Barbi amikor a kutyája elkezdett cirkuszolni, sarkon fordult és elfutott. A kis hisztigép, azonnal abbahagyta a kiabálást és rohant a gazdija után. Ez egy jó módszernek bizonyult. Mindeközben drukkoltam, hogy az indián nyár kitartson a hétvégén is, mivel a Balatonra készültünk Artúr-westie gazdijaihoz vendégségbe.
Duna part
Szombaton napsütésben indultunk el a Balcsira és a jó idő kitartott...vasárnap hajnalban volt egy nagyobb eső, de mire felkeltünk és indult a nap a szél elfújta a felhőket. A Balaton parton jókat sétáltunk. Találtunk egy homokos félszigetet is, ahová természetesen bementünk a kutyákkal. Vasárnap a vihar (vagy egy horgász) egy jókora halat vetett a partra, amit gyanakodva nézegettek a kutyák... szerencsére senki nem fetrengett bele, persze a gazdik résen voltak, mert előző nap a kacsaürülékben Gésa, Tádé és Toncsi is meghempergőzött.
A csoportkép sem maradhatott el, bár elég nagy kihívásnak tűnt a kutyák egymás mellé ültetése és főleg az ott tartása... valaki mindig leugrott, elmászkált...
A nyaralóban Artúr gazdijai nagyon kitettek magukért... volt eszem-iszom, mulatozás. A kutyák is kaptak bőven lepattanó falatokat (ennek egyenes következményeként hétfőn hajnalban Manó bónusz sétát kért).
