Szombaton erősen párás napra ébredtünk, de Kriszta megnyugtatott, hogy Siófokon sütött, süt, és sütni fog a Nap. Valóban, ködben indultunk és napsütésben érkeztünk. Lecuccolás után azonnal a partra mentünk, ahol szerencsére jégmező fogadott. A kutyák szinte azonnal a jégre mentek. Manó követte Artúrt, majd később önállóan is nekivágott... a tó közepe felé. Ordítottunk persze, hogy visszaaa. Ezután a mólónál vetette magát a mélybe és hozta ránk a frászt. Tomi és Kriszta is jégen járt. Mi Csabával a parton maradtunk, ahonnan fotóztam a bátrakat. A kutyák (is) nagyon élvezték a sétát, szinte senki sem volt a parton rajtunk kívül. Még este is kimentünk (persze akkor már szigorúan pórázon tartottuk Manót) Kellett is a plusz séta, mert rengeteget ettünk ... Manó is ... Azt hiszem jó ütemben voltunk Siófokon, mert vasárnap már erősen kezdett olvadni (jövő hétvégén már tuti nem lehet rámenni a jégre... már ha lesz egyáltalán). A föld sem volt jeges, így az ásást, mint állandó programot sem kellett nélkülözniük a kutyáknak.
