A hétvégét a Balatonon töltöttük, Manó, Artúr haverjánál. Nagyon jó ötlet volt Krisztáéktól, hogy meghívtak bennünket. Azon túl, hogy Manó (és mi is) mindig jól érezzük magunkat ott, Gingernek nagyon jót tett, hogy ilyen körülmények között kezdhette el a világot felfedezni.
Pénteken egy kicsit még hezitáltunk, hogy tudunk-e ilyen hosszú utat bevállalni Gingerrel, mert a kocsiban való utaztatás (hányás nélkül) még elég esetlegesnek tűnt. A hétvégén azonban túljutottunk ezen a problémán és nekünk is megszűntek a fóbiáink, hogy Ginger majd mindig szenvedni fog, mert nem bírja az autókázást. A kisállat végig aludta az utat, egyszer sem hányt. 
A kertben hamar feltalálta magát... és Artúrt, aki már menekült előle, mert elege volt a túlzott érdeklődésből....Ginger nagyon jól szórakozott.
Száraz leveleket, tobozokat rágcsált, ásott is és megtörtént az első szabadföldi ürítés is, amit megünnepeltünk. Hihetetlenül élvezte az egészet... aztán kénytelen volt a pórázzal megbarátkozni, mert a Balaton parton csak a "nagykutyák" mehettek szabadon. Manó és Artúr élt is a lehetőséggel és vígan guberált együtt.
Az étkezéssel sem volt gond, bár bizonyára segített a turbó (darált marhahús brokkolival), amit Csaba hozott a kutyáknak. Manó is igen jól járt. Indításnak falatozott egy kicsit Artúr tányérjából (ezt csak később tudtam meg) Kapott ebédet tőlem, aztán este Csaba bőségesen megetette (nem tudta, hogy ebédelt), végül desszertként megette mit Artúr még reggelről meghagyott. A nagy zabálásnak meg is lett a rettenetes következménye... vasárnap 1/2 5kor kezdődött a műszakom... miatta. Ginger teljesen kifáradva aludt békésen... aztán 6kor ismét ki kellett vinni Manót és 1/2 8-kor is volt produktum ... és még három a nap hátralévő részében.
Az időjárással igen nagy szerencsénk volt. A zápor amit beígértek éjjel ért a térségbe, reggelre eloszlottak a felhők és még napozni is tudtunk a kertben. A Balaton part csodás volt. Az első éttermi látogatás is megtörtént. Vittünk boxot, hogy majd abban lesittelve tartjuk a kisállatot, de nem volt erre szükség. Ginger, ahogyan a "nagyfijúk" is, szépen az asztal alatt feküdt a lábunknál. Manó persze egy idő után elkezdett szirénázni, hogy ő is ott van, és megkóstolná amit eszünk, de a szombati zabálás után nem engedtem adni neki... na jó...csak egy falat husit...
Amikor vasárnap este hazaértünk úgy tűnt, hogy mindkét kutya szépen fog szunyálni... Manó el is vonult azonnal lefeküdni (az utolsó rövid sétára alig tudta Tomi levonszolni), de Ginger kipihente magát és kezdte volna a randalírozást... erről azért lebeszéltük. Mi is elfáradtunk.
