A hétvége a péntek estével kezdődött, ami - főleg Tominak - igen mozgalmasra sikerült. A vacsi után ő visszautazott, mert nem akartuk, hogy Yumának két reggeli sétája is elmaradjon. Igy a péntek éjszakát egyedül töltöttem a két kutyával, akik annak ellenére, hogy volt bőven hely az ágyban, rám csoportosultak. Viszont szombat reggel a parton simán elengedtem Gingert is. Jól behívható, nem kellett izgulnom, hogy elvesztem a kutyát. Aztán délután Tomi ismét csatlakozott a társasághoz.
Szombat este Balatonföldváron a töklámpások rejtélyét kutattuk. Persze először a kiinduló pontot kellett megtalálni. Sikerült. Az úton lámpások segítettek, no meg a leirat, amit a regisztrációnál kaptunk. 6 állomás volt, ahol egy-egy kérdésre kellett válaszolni (tollat nem vittünk, úgyhogy mindig kölcsönkértünk valakitől - elég sokan voltak - ). Több helyen érintettük a kelta túra útvonalát, aminek Kriszta nagyon örült, mert a túra fent van a listáján. Az út végén leadtuk a helyes megfejtést és megittuk a jutalmul kapott forraltbort. 
Vasárnapra nappali kirándulást terveztünk. A kutyák ahogy kiszálltunk a kocsiból vadász üzemmódra álltak. Szerencsére már Ginger is van olyan szófogadó, hogy el lehessen engedni. Felmentünk a Kálvária dombra (Veszprémfajsz) majd a kilátó után egy erdei ösvényen lejöttünk és egy játszótéren kötöttünk ki. Miután kiökörködtük magunkat visszamentünk és átmentünk Fűzfőre egy másik kilátóhoz.
Természetesen a parti séták sem maradhattak el. A két fehér általában együtt bandázott, de Ginger is rájött, hogy érdemes a fiúkat követni. Ástak, kacsákat kergettek, és fetrengtek.... ez utóbbit igyekeztünk megakadályozni, több-kevesebb sikerrel.
