2 hétig nyaralni voltunk természetesen kutyával együtt. Az indulás nap-ján Manó nagyon izga-tott volt, nem értette, mi ez a nagy készülődés, és amikor az ágyacskáját összecsomagoltam meg-elégelte az egészet és vissza akarta szerezni. Fel-alá rohangált és aggó-dott, hogy rajtunk már cipő van, rajta meg még nincs a nyakörve. Amikor feladtam rá, gyorsan az ajtóhoz állt, nehogy ő itthon maradjon. Szerencsére Döbröntéig az utat (kb. 2 óra) jól viselte. Az első 12 napot a Hasik Hotelben**** töltöttük, ahol nagyon kedvesen fogadtak min-ket. Érkezés után az ebédnél (2 ajándék ebé-det kaptunk a hosszú tartózkodásra való tekin-tettel) a pincér tudta, hogy mi jöttünk kutyával és tájékoztatott, hogy a teraszon, rossz idő ese-tén a Himfy teremben kutyával is lehet ebédelni. Ez az infó azért jött jól, mert terveink szerint a másik ajándék ebédet az utolsó nap kívántuk elfogyasztani, amikoris a szobát már elvileg el kell hagyni, de így tudtuk, hogy az időjárástól függetlenül nem lesz gond, hogy mi legyen a kutyával amíg eszünk. A szállodának egyébként isteni konyhája van. Szerencse, hogy Manó miatt a napi 2,5-3 óra séta garantált, mert a finomabbnál finomabb falatoknak nehéz ellenállni (nekünk nem is sikerült, minden este degeszre ettük magunkat, szóval volt/lesz mit lesétálni)
folyt. köv.