Már második napja bulizunk lent a patakparton. Tegnapelőtt később vittem le Manót délután, így összetalálkoztuk egy szálkásszőrü kutyussal és egy bearded collie-val akik kb 6 hónaposak. Bár mindkettő jóval nagyobb Manónál, mégis jó játszótársaknak bizonyultak. Kergetőzés, birkózás, fogcsattogtatás (főleg az enyém) stb. Mondanom sem kell, hogy a játék végére Manó csuromvíz volt és persze sár, úgyhogy egyenesen a kádba ment.
Ma nagyobb kutyákkal találkoztunk a séta során, és számomra érthetetlen módon nem ment közéjük játszani, hanem a lábam mellett téblábolt, sőt felugrált rám (lehet, hogy érezte sajt a jutifalat és ezért?). Eddig ezt nem csinálta. Talán megijedt a nagy kutyák ugatásától?
Ma odaadtam neki az utolsó darabka szárított kacsamellet, amit a kajarendelésünkhöz kaptunk ajándékba. Nagyon népszerű ez a jutifalat. Tulajdonképpen zsákmánynak tekinti, mert egy kicsit rágja, majd elszalad vele boldogan és megeszi.
"Na ez már az enyém....persze szívesen elcserélem bármire (sajt, szárított kacsa stb..)"
