Ma a patakparton ismét sikerült valami ürülékkel játszania Manónak. A szájába is vette (remélem nem evett belőle), mert iszonyú büdös volt a szája is. Jól leszidtam, azt hiszem értette, hogy rosszat csinált, mert nagyon behúzta a nyakát. Azonnal pórázra tettem és egy darabig nem engedtem el. Persze séta után irány a kád+fogmosás. A tortúra után be is verte a szunyát. Hol másutt, mint a kanapén a lábamnál. Megjegyzem, bár tudja, hogy csak velem együtt lehet a kanapén, mégis, amikor tegnap hazajöttem és senki nem jött elém, mit látok? Kutya a kanapén. Miután letessékeltem és kimentem a konyhába rögtön visszaugrott. Ismét letessékeltem. Persze rafinált a kis bestia, mert amikor bementem a dolgozószobába, utánam jött, megnézte, hogy tényleg ott vagyok-e, majd ismét irány a kanapé.
"Olyan jól fekszem, miért nem hagysz már békén?"