Már második hete sétál Manó nélkülem. Tomi, apu, Zsani gazdái és Süti gazdija viszik le a kutyát. Mindenki azt mondja, hogy milyen rendes, szófogadó, jó kiskutya (alig akarom elhinni). Apu egyre jobban belejön a kutyasétáltatásba, már játszik is vele, tobozokat dobál neki, persze flexin van a kutya. Tomi el meri engedni és csak a pocoktanyánál van gond a behívással egyébként nagyon szépen hallgat rá. Már nagyon várom, hogy én is lemehessek, mert Manó kalandjairól így csak másodkézből értesülök. Pl. amikor Zsaniékkal sétált, felugrott egy emelvényre Zsani után, amiről aztán nem mert leugrani, úgy kellett leszedni, de az is mókás szitu lehetett, amikor találkoztak egy másik westie-vel, aki-vel Manó elkezdett volna játszani, ám Zsani előadta a szokásos féltékenységi jelenetét, hogy Manó csak vele játszon, más kutyával ne. 
"Igazán elengedhetnél egy kicsit...nem árullak be a gazdinak... ígérem..."
