Teljes erejével támad a nyár... Hihetetlen, hogy milyen hőség van. Már reggel 7 kor meleg van. A kutyák akkor még élénkek, ám délben már egy 15 perces séta is soknak tűnik. Csütörtök este annak ellenére, hogy egy órával később mentünk le, csak vánszo-rogtunk,..egészen a Tulipán-kertig, ahol Manó megkaparintotta Lizi elhagyott labdáját és hozta, hogy dobáljam neki. 15-20 perc után viszont úgy döntöttem elég volt ebből, mert már nagyon lihegett. Alig bírt haza baktatni, aztán azonnal elnyúlt a hűvös kövön.
"Ezaaaz...labdázás mindhalálig!"
Pénteken már az agyamra ment a meleg. Délben lementem úgy sétálni a kutyával, hogy nem vittem pórázt és ez csak akkor tünt fel, amikor Manó már elvégezte a dolgát és indulni akartam haza. Este a Hajógyári szigeten bandáztunk Gésa, Mazsola, Tádé társaságában.
"Gésa, neked pont olyan farkincád van, mint Shéna barátnőmnek!"
"Ez a víz jól hűsit, még álldogálok itt egy kicsit."
"Arra vajon mi lehet?"
"Jéé, neked milyen sok bilétád van, Mazsola!"
A nagy melegben szombaton is találkoztunk Laciékkal a szigeten. Tomi megúsztatta egy kicsit Manót, aminek a kutya nem örült felhőtlenül. Laci levideózta Manó gödrözését: https://www.youtube.com/watch?v=r2poFp0oLaY
"Most mi a baj? Csak ástam egy kicsit..."
"Erről nem volt szó...gyorsan kiúszok...már tiszta vagyok"
"Menekülj Tádé, itt már mély a víz..éppen, hogy csak "megúsztam"!"
