Vasárnap este a Tulipánkertben voltunk (mint mindíg). Manó váratlanul gondolt egyet és elkezdett rohanni a park széle felé... egy fehér kutyus sétált ott. Shéna persze azonnal követte a kutyám. Ijesztő volt, ahogy megiramodtak. Utánuk mentünk és sikerült megállítani őket, de csak egy pillanatra.... Manó úgy döntött, nem jön vissza, hanem folytatja rettenetes ámokfutását. ÁTSZALADT a forgalmas úttesten és egy mellékutcában eltünt Shénával együtt. Barbival rohantunk a kutyák után. Shéna visszajött, én meg elindultam megkeresni Manót ott, ahonnan Shénát láttuk visszajönni. Egy kapuban ült egy bokor mellett. (Megjegyzem a Tulipánkertbe vezető úton ezen a helyen mind a két kutya eléggé izgatottan szaglászott)
Attól tartottam, hogy nem mer majd odajönni hozzám a kutya, miután tudta, hogy bajt csinált. Ám Manó is megijedt saját tettétől és ha nem is azonnal, de pár hívószó után odajött. Látszott rajta, tudja, hogy bűnös. A séta itt véget is ért számára, rövid póráz és irány haza. Minden cirkusz nélkül laza pórázon szedte a lábát, pedig máskor ha elindulunk haza mindent megtesz, hogy húzza az időt szaglászik, lemaradozik, huzatja magát.
