Tomi tulajdonképpen nem is akart kutyát sétáltatni, csak lejött a garázsba pakolászni. Mivel azonban Manó nélküle nem akart elindulni sétálni, velünk jött....... a kutya kedvéért. Manónak nagyon jó kedve volt. Szabadlábon nyargalászott a réten, futott Tomival, majd lement a patakhoz ásni, meg guberálni.
(Itt még száraz lábbal)
Na ez lett a kutya veszte. Pontosan nem tudjuk, hogyan történt, mert mi már csak azt láttuk, hogy tűnik el a feje, a nagy segge belehúzta a patakba, aminek a szélén forgolódott. Tomi rohant le "élete kockáztatásával" menteni, nekem meg hátraszólt: legalább fényképezd.... cipő, zokni le, Tomi a hideg patakba be a kutya után, akinek szerencsére leért a lába és a patak sodrása sem volt veszélyes. A mentés után Manó tovább folytatta a rohangászást mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy ő beesik a patakba, Tomi meg megy utána.
Amikor hazaértünk melegvizes, samponos habfürdőt kapott Manó, amit nem biztos, hogy jutalomként élt meg.
