Vasárnap Manó nagyon letekerte a cérnámat... már éppen mentünk volna haza a reggeli sétából, amikor a domboldalon összejött pár kiskutya, igy elengedtem még egy kicsit, hogy játszhasson velük. Manó azonban ezt arra használta fel, hogy meglépjen. Először átszaladt a 10 emeletes házakhoz körülnézni, majd amikor látta, hogy elindulunk hazafelé (Nóri, Happy és Jonny gazdija is arra lakik) elindult utánunk... ám nem hozzám jött, hanem átvágtatott a téren és ment egyenesen a kedvenc guberálóhelyéhez. Sajnos vannak elmebeteg emberek, akik bár fel vannak háborodva, hogy állatok egyáltalán léteznek a városban, mégis mindenféle ételmaradékot csak úgy kidobálnak az ablakon... Manó csak zabált, zabált, jönni nem akart, sőt miután tudta, hogy rossz volt, menekült is. Nem működött az "ül" parancs sem.... végül elkezdett hazafelé menni, ami azért volt veszélyes, mert a parkolóban nincs biztonságban... ráadásul attól is tartani kellett, hogy eszébe jut, az utca túloldalán macskák szoktak grasszálni... A kutyát végül úgymond hazakergettem. Tomival pedig megbeszéltük, hogy Manó 1 hét büntit kap. Nem szólunk hozzá, nincs haverkodás, nem kap nasit, nem jöhet fel az ágyunkba, nincs bandázás.
A kutyának leesett a tantusz... a délutáni sétánál laza pórázon jött minden cirkusz nélkül. Estefelé aztán elkezdődött a próbálkozás... hozta a játékait, hogy foglalkozzunk vele... fel akart jönni többször is az ágyra... stb. A szívünk facsarodott.... de ilyen még nem volt, hogy ne tudtam volna megfogni... szóval muszáj most bekeményítenünk... remélem működni fog.
