Manónak elég jól alakult a pünkösdi hétvégéje. Szombaton ugyan nem mentünk sehova, de vasárnap a telken sütögettünk, hétfőn pedig a Hajógyári szigeten bandáztunk, sőt még az esti futtatós buli végét is elértük.
A telken nagyon jól viselkedett a kutya, még megkötni sem kellett. Gondolom ebben szerepet játszott az is, hogy ott sütögettünk az orra előtt. Persze az ásás nem maradhatott el most sem. Az agyagos föld szépen rászáradt a szőrére, ám ez nem pergett le, hanem csimbókokban lifegett. Igy a kádfürdőt nem lehetett megúszni.
Hétfőn már nem volt olyan szófogadó a kiskutya... sőt... Amikor megérkeztünk a szigetre, már a kocsiban elkezdte a cirkuszt, hogy engedjem ki... hátra sem nézett, úgy rohant a többiekhez. Amikor a vízparthoz értünk - nem akartunk lemenni, mert az előző napok viharai miatt volt sár rendesen - Manó másként döntött és leszáguldott. Laci a falkájával és Zsuzsi lementek kutyákat itatni, a többiek fent maradtak. Manó össze-vissza rohangált odalent. Ekkor már én is utána indultam. Végül Laciék fogták meg. Nem dicsértem meg az állatot. Egy ideig pórázon jöhetett. Aztán a réten letelepedtünk és én ismét elengedtem ... talán nem kellett volna. Amikor a rohangálást, kergetőzést abbahagyta, ásott egy kicsit, majd felemelte a lábát és megjelölte Zsuzsi táskáját... Később volt valami tolakodás is, aminek következtében Nickó megharapta a gazdija térdét véletlenül... bár nem tudom Manónak mi köze lehetett ehhez, de valahogy ő is benne volt az incidensben.
Jól kifáradt a kutya, mert hazafelé még megálltam a futtatónál, hogy az itthoniakkal is találkozhasson. Kicsit labdázott, kicsit játszott, de látszott rajta a fáradság. Itthon aztán szó nélkül bevonult a hálószobába és felugrott az ágyunkra aludni.
