Erre a szombatra két szülinapi partyra is volt meghívásunk.. és persze menni akartunk mindenhova. Kis szervezést igényelt, mert a családi bulira Manót nem vihettük, a házigazda kutyája miatt. Ezért Manót deportáltuk az egyik dunakeszis barátunkhoz, aki a felvigyázás mellett Manó szállításáról is gondoskodott, elhozta a baráti szülinapra.
Amikor megérkeztünk Dunakeszire, Manó nyílegyenesen vágtázott be Zsuzsihoz a kertbe, és követte az orrát (tengerimalac, nyúl... otthona is a ház) hátra sem nézett...Bezzeg, amikor elindultunk otthonról, Tomi gyalog a kutyával, én kocsival a virágárushoz, akkor ragaszkodott volna hozzám, nézett visszafelé, hogy hol vagyok és nem akart menni, leült, húzatta magát.... (Zsútól később megtudtuk, hogy volt egy kis pityergés mert, miután felfedezte a házat rájött, hogy őt bizony otthagytuk, de gyorsan vigasztalódott... lopott egy plüsst és azt próbálta meg kinyírni) 
Aztán Sülysápon... míg mi oda nem értünk a többiek gondoskodtak Manó ... meg főleg saját maguk szórakoztatásáról. A kertbe kitelepített tengerimalacokat menekíteniük kellett, mert az összes kutya rástartolt a malacketrecre... a legkitartóbb Gésa volt, aki az üres ketrecnél sem akarta elhinni, hogy nem kap malacpecsenyét. Amikor megérkeztünk népes fogadóbizottság nyomult a kertajtóhoz. Manót nem viselte meg különösebben, hogy nélkülünk volt pár órát... Volt aztán, eszem.iszom, dínom-dánom, osztogatás-fosztogatás... majdnem éjfél volt mire hazaértünk.. és Manó még nem volt eléggé fáradt, úgy gondolta, hogy az est lezárásaként macskákra fog vadászni.
Vasárnap a Hajógyári szigeten atfer partyztunk szűkebb körben, Zizuékkal és a szúnyogokkal kiegészítve.. Ez utóbbiakat nem hívtuk, de csatlakoztak hozzánk és szívták a vérünket, minden riasztószer ellenére.
