Bár az időjárás - ismét - katasztrófát jósolt a hétvégére, és ez csütörtökön-pénteken még igencsak valószínűnek látszott, elindult a csapat Siófokra. Tettük ezt annak ellenére, hogy a kocsikkal sorban merültek fel a problémák. Mi is bevállaltunk egy "prikézsiás" utast, így Manó elöl utazott velem. Végül mindenki lejutott. Szerencsére pont olyan ütemben indultunk, érkeztünk, hogy nem áztunk meg a ki-be pakolással.
A kutyák vígan rohangásztak, kunyeráltak, guberáltak (Manó persze ásott) mi meg ettünk-ittunk. Bár lefekvés előtt kimentünk sétáltatni, a kutyám annyira fel volt pörögve, hogy az éjjel kétszer is ki kellett vinnem (persze csak vadászgatni és/vagy játszani akart), majd hajnali 5kor megint elkezdett nyüsszögni. Ismét kivittem. Abban bíztam, hogy után alhatok még egy kicsit, de nem. 7kor folytatta a cirkuszt. Amikor kitántorogtam, már mindenki kint volt... naná, hogy bandázni akart. Szerettem volna lefotózni a hajnali társaságot, de a fényképezőgépemet nem találtam. Kb. másfél óráig kerestük együtt a többiekkel. Végül az ágyunk alatt találtam meg. Fogalmam sincs, hogy került oda.
Szombatra elállt a szélvihar és az eső, így reálisnak látszott a tervezett hajókázás. A sétahajón aztán előkerült néhány kalózkalap, lehetett vezetni a hajót, úgyhogy elkezdődött a fotózkodás is.
Miután kikötöttünk kétfelé vált a társaság: a lángosozókra és ebédelőkre. Mi lángost ettünk, majd csatlakoztunk az ebédelő bandához, akikkel aztán lementünk a partra (a katasztrófa-turistáskodás is benne volt a programban) A tó medréből kicsapódott hullámok több halat a partra vetettek. Manó egy halfej csontvázzal rohangált boldogan... szerintem inkább játéknak nézte (bár kicsit rágcsálta), mert végül odahozta hozzám és letette a lábam elé. Zsákmányolt kajával ezt nem tenné. A séta után beugrottunk a társaság egyik tagjának a nyaralójába koktélozni, majd visszamentünk a panzióba vacsorázni. 
Estére én már annyira kimerült voltam, hogy inkább az alvást választottam. Tomi kint volt a többikkel és Manóval, aki, bár egyre fáradtabb volt, mégsem akart lefeküdni. Reggel szerencsére "csak" 1/2 8kor kezdte a cirkuszt.
Vasárnap dél körül aztán útnak indultunk hazafelé. Itthon a kutya, miután bezabált, békésen hortyogott az esti sétáig.
