A héten a kánikula tovább folytatódott. Ráadásul Manóra kedden várt némi tortúra: leszedettem a fogköveit, átmosattam a könnycsatornáit, megkapta az oltásait, bűzmirigy nyomkodás, karom vagdosás volt a "csomagban". Mindez bódításban történt, de szegénykémet 4szer szúrták meg, mire sikerült a vénáját eltalálni. Kárpótlásul, ha csak tehettük lementünk plázsolni, amit nagyon élvezett a kutya (is). Annak viszont én nem örültem, hogy alkalmanként elszabadult és gátlástalanul zabálgatott... aminek meg is lett a rettenetes következménye, mert csütörtök délutánra nyert magának a zállat némi hányikálással kombinált hasmenést. Szerencsére ez másnapra rendeződött, így megúsztuk az állatorvost.
Aztán a kánikula a hétvégére mérséklődött, így szombaton ki tudtunk menni a telekre gyümölcsöt szedni... Nos, ez nem az a program típus, aminek Manó különösebben örül, mert, míg mi dolgozunk, neki egy fa alatt kell (kikötve) lennie, nehogy meglógjon. Mivel nagyon rendesen viselkedett, nem hisztizett, szépen heverészett az árnyékban, megkóstolhatta a gyümölcsfagyit a cukrászdában.
Vasárnap aztán a plázson volt minden: úszás, guberálás, fagyizás.... randalirozás. Először nagy egyetértésben fésülték át a terepet Bobbyval és Brúnóval, de a fagyizásnál meglepetés érte Manót. Bobby ugyanis nem úrifiú módjára nyalta a fagyit, hanem hamm bekapta az egész gombócot az én csodálkozó kiskutyám orra előtt. Később Manónak Brúnóval gyűlt meg a baja... nem tudom mi válthatta ki a balhét, mert csak azt láttuk, hogy Manó ordítva rátámad Brúnóra, aki szegény a napágyak alá esett. Persze megfenyítettük Manót, aki úgy gondolta, akkor önállósítja magát. Míg mi limonádéztunk, beszélgettünk, lement a partra körülnézni. Nem is akart visszajönni... ketten kergettük Tomival a zállatot. Végül pórázon vezettük a büféig, ahol megebédeltünk.
