Péntek késődélután megérkeztünk Kisjakabfalvára, ahol tavaly tartottuk a bulit. A háziaknak van egy kuvaszuk, aki most már másfél éves. Nagyon kíváncsi voltam, emlékeznek-e egymásra a kutyák. Pajti - a kuvasz - szemmel láthatóan megismerte Manót, csóválással, ugrándozással fogadta. Manó is meglebbentette a farkát, majd meglátott egy kismacskát és innentől kezdve elvesztettem a kontrollt a kutya felett. Teljesen bepörgött a zállat. A cicus felszaladt egy fenyőfára, ahonnan aztán nem nagyon akart vagy tudott lejönni. Létrás mentőcsapat alakult és a gyerekek már másztak is fel a ki szerencsétlenért, aki azonban inkább a mélybe vetette magát és pucolt. Aztán ő vagy a tesója beszorult a kút és egy kőtömb közé miközben a vadászó fenevadam elöl iszkolt. Ismét átalakult a csoport mentő-brigáddá. Ezek után bevittem Manót a szobába, hogy megetessem, hátha nyugisabb lesz, ha tele a hasa. .... és ilyen még nem volt.... Bezártam a kutyát a szobába a telitállal, de Manó nem evett egy falatot sem, hanem az ajtónál cirkuszolt, hogy folytatni akarja a vadászatot. Nos, ezzel nyert magának egy léböjt napot... mi meg egész éjjel hallgattuk, hogyan korog a bele.
Szombaton Pécsre mentünk némi kultúrát magunkba szívni (időszakos Leonardo kiállítás volt). Eredetileg a szálláson akartam hagyni Manót a szobában, de aztán mégis magammal vittem, mert nem akartam, hogy egész nap stresszeljen, hogy a macskák kint, ő meg bent.
Amikor visszaértünk a vadászat folytatódott, sőt már befogni is csak csellel lehetett a zállatot. Az ajtóban állva mondtam neki, hogy "itt a macska Manó", mire ő hozzám futott, én pedig egy laza mozdulattal betaszítottam az épületbe és gyorsan becsuktam az ajtót. Ezek után Manót elzártam és csak a borkóstoló után a vacsorához vittem ki. A báránysült naná, hogy érdekelte. 
Vasárnapra már minden macska tudta, hogy jobban jár, ha messze elkerüli a borász házát, nem is láttunk egy kis nyomorultat sem. Manó is lehiggadt nagyjából, bár erősen figyelt. Amíg a többiekkel átmentem megnézni egy sváb parasztházat Tominak kellett ügyelnie a kutyára. Alig várta, hogy visszajöjjek, mert neki sem fogadott szót.
Délután, amikor már mindenki cihelődött, indult haza, sőt Tomi elment autóval a borásszal a pincesorra, mert a kiválasztott borból már csak ott volt készlet, Manó is ráeszmélt, hogy nagy a baj, résen kell lenni, mert még a végén ott hagyjuk. Ekkor már figyelt ránk, sőt amikor kinyílt a kocsi ajtaja, magától beugrott, pedig még sehol nem álltunk a bepakolással. Kellett is sietni, mert viharfelhők gyülekeztek, majd a hazafelé vezető úton leszakadt az ég.
