Alighogy hazajöttünk, máris elkezdődött Manó szilvesztere. 30-án Nudli és Shéna (gazdikkal együtt) volt látogatóban nálunk. Manónak már nagyon hiányoztak a haverjai. Örült a vendégségnek.
A mulatozás 31-én délután a Hajógyári szigeten folytatódott a westies csapattal. A petárdázók sajnos már elkezdték a tüzelést, igy a séta nem volt teljesen zavartalan. Manót szerencsére nem izgatja a durrogtatás, de Tádé haverja bizony nagyon behúzta a farkát és remegett.
Szilveszter este aztán beindult a tüzérség.... már késődélutántól hullámokban lövöldöztek. Manót Tomi egy utolsó körre levitte 3/4 9-kor. Alig akart lemenni a kis szerencsétlen... no nem azért mert félt a durrogástól, hanem egyszerűen nem volt már kedve kimenni a hidegbe. Éjfél után sem zavarta a tüzijáték okozta hangzavar.
Az új év köszöntése, a reggeli séta után (Manónak ez az új évben már a második sétája volt, mert hajnali 4kor lekéredzkedett tojni), Nudliéknál volt, ahol bőségtál várt a kutyákra, pezsgő meg pogácsa a gazdikra. Manó nagyon igyekezett, hogy mielőbb bejusson a lakásba és a bőség tál mellett a pogácsák iránt is élénk érdeklődést mutatott.
A morzsa-party (lakoma) egy westies barátunknál folytatódott 2.-án. Edy orditozva rohant elénk, majd amikor meglátta Manót azonnal lóbálni kezdte a kis fenekét és örömmel üdvözölte egymást a két kutya. Ez azonban nem tartott sokáig, mert Edy egy idő után elunta, hogy Manót nyünyörgeti az Ő gazdija és váratlanul kissé megtrimmelte Manót, aki ettől alaposan betojt. Hirtelen lett egy ölebem. Később megszünt a feszültség a két kutya között, de Manó azért óvatosságból tartotta a távolságot, miközben mi jól mulattunk ... a kutyák kommunikációján és viselkedésén (is).
