Szokás szerint aggódtunk az időjárás miatt, ezért tutira mentünk és szombatra írtuk ki a sétát. A gyülekezethez csatlakozott egy blökis barátunk Fibi nevű kiskutyájával és a fia is kihozta Buddyt a juhászkutyát, aki folyamatosan terelte a falkát. Gyakorlatilag nem lehetett fotózni, mert szinte állandóan mozgásban volt. A sétánk a piros pad felé vezetett, ami mögött egy odvas fa keltette fel Manó figyelmét. Valami lehetett ott, mert a kutya nem tágított. Folyamatosan kiabált, és akkor sem hagyta abba, amikor már mindenkit odacsődített (embert, állatot). Megszemléltük a fát de senki nem látott semmit.
A szigeten több kutyafalkával találkoztunk. Manó kedvencei az agarak is kint voltak. Egy jót futott velük ... persze ésszel, elébük kerülve, miután igen gyorsan felmérte, hogy a kis lábával és zömök testével nem tudja utolérni őket. Volt kint egy golden csapat is. 13 kutyából állt a falka. Buddy nagyon megörült nekik... lehetett terelni őket. Aztán a végén még összefutottunk Gésa mamut változataival (Cimbora és Bóbita személyében).
