Szombaton új bandataggal bővült a westies csapat. Tódi a "fekete westie" tette be a kis seggét a tutiba (Bobek kisöccse lett). Eredetileg a jövő hét végén cuccolt volna Andiékhoz a Zállat, de kellett a hely egy másik mentvénynek, ezért egy héttel hamarabb hozzájutottak a kutyához. Ééééés.... rögtön a mélyvíz. Még meg sem melegedett Tódi az új helyén, máris egy csapat kutya között találta magát a Hajógyárin. Érdeklődő, barátságos kisállat. Elengedni még nem lehet, ezért a jövő hét utáni héten, amikor Andi GYES-en lesz vele, többször fogunk együtt bandázni a kis futin és a nagy futin is. Kíváncsi leszek szabadlábon, a karámban hogyan fog viselkedni (a hírekkel ellentétben egyáltalán nem tűnt izgágának, túlpörgősnek). 
A szigeten találkoztunk a cairn terrieres csapattal is. Kevi (Manó volt iskolatársa) most nem volt velük, de a fekete Manó igen. Mivel nagyon hideg volt és erősen fújt a szél, nem időztünk sokat a parton. Manó persze úgy gondolta, ha már ott vagyunk, ás egy kicsit... aztán észbe kapott (a kiabálás segített neki ebben) és rohant a csapat után. A kocsikhoz visszaérve a parkolóban megkóstoltuk Kriszta (Artúr gazdi) muffinját... tulajdonképpen a kutyáknak készült... , de alig akartunk adni nekik belőle, mert olyan fincsi volt.
Az ismerkedés vasárnap a karámban (futtató) folytatódott. Kiderült, hogy Tódi ismeri a labdát, sőt szépen visszahozza és oda is adja (nem válogat a labdák között, mint Manó, mindegy neki, csak dobják el). A fagyos idő ellenére kb. 2 órát voltunk kint. A kutyák jól kirohangálták magukat, időnként jöttek nagy kutyák is, ezzel sem volt probléma, végül kicsit gyakorlatoztunk a játszóelemeken. Amíg ott voltunk jöttek chippet ellenőrizni az Állatmentő Ligás fiúk (persze mindenkinek van regisztrált chipje) és mondták, ha van esetleg olyan ismerősünk, akinek a kutyájában nincs chip, sürgősen pótolja, mert február 1-től ez már szabálysértésnek minősül, lejárt a türelmi időszak)
