A telekszezon tulajdonképen már a héten beindult. A patakparti kutyasétik alkalmával döbbenten láttam, hogy a bokrokon hirtelen nagyon duzzadnak már a rügyek, úgyhogy hanyatt-homlok rohantam a birtokra, hogy ne késsem le a lemosópermetezést. Pont időben érkeztem (bár a mandulafák már virágoztak, de azt nem szoktuk permetezni)... és ha már lendületben voltam, a gyomirtással is végeztem. Ennek viszont az lett a következménye, hogy Manó a hétvégén nem jöhetett ki a favágó-projektre, pedig van megint/még mindig birkanyáj, ami menetrendszerűen végigvonul az utcán a telkünk előtt.

Manó ezért vendégségbe ment szombaton, a reggeli séta után. Amikor rájött erre, hátra sem nézett, húzott egyenesen a napközi felé. No ott aztán nem unatkozott.... volt kaja-pia-csajok ... Shéna pénteken volt kozmetikusnál, így Manónak különösen tetszett. Persze annyira azért nem, hogy a kajaosztásnál előre engedje. Nem tudom mennyit zabált a zállat, de este többször is rókázott. Szerintem túl mohón ette a csontos pulykát vagy túl sokat evett a rágócsontból.

Vasárnap a Hajógyári szigeten randalírozott a többiekkel... és csak egy kicsit volt szófogadatlan. A séta elején nem akart jönni, a végén meg inkább maradt volna még ... guberálni a tűzrakóhelyeken a parton.