A programot a Horányi révnél kezdtük hekkezéssel, majd Bobby-Tódi párossal találkoztunk és elmentünk Gödöllőre, ahol időszakos Szinyei-Munkácsy- Paál László... stb. kiállitás volt a kastélyban. Előzetesen felhívtam őket, hogy a parkba bemehetnénk-e mégis kiskutyákkal, mivel a honlapon ezt tiltották. Az információs lány igent mondott és ő is érthetetlenkedett, hogy nem érti a tiltást. A főbejáraton nem akartunk bemenni, mert azért egy picit a tiltó táblák zavartak... a parkőr jófej volt. Kicsit gondolkozott, majd azt javasolta, hogy hátul menjünk be a parkba, mert akkor az igazgató nem látja. Így némi kerülővel bejutottunk. A park csodálatos volt (tulajdonképpen értem, hogy miért nem akarják, hogy ott kutyák rohangáljanak. Manót nekünk is le kellett állítani, mert egy vakondtúrást ki akart ásni).
Felváltva bementünk az épületbe megnézni a kiállítást (megérte eljönni, lenyűgözőek voltak a festmények) Közben sétáltunk fotózkodtunk a csodás virágok előtt. A levendula bokrokkal nem tudtunk betelni, annyira szép volt. A gazdik - időszakos - távollétét Bobek tűrte a legbékésebben. Manó - Andi elmondása szerint - sírdogált, amikor ott hagytuk, Tódi viszont konkrétan bepánikolt, nyugtalan volt és kicsit sikoltozott is a gazdik hiánya miatt. Aztán Dunakeszin a plázson fagyival vigasztalódtak a kutyák, mi pedig kávéztunk. WRH ismerős is feltűnt a sétányon, hiába... kicsi a világ.... 
