Manó hétvégéje már péntek este elkezdődött, amikor kimentünk az adventi vásárba. Pont Darth Vedert kezdte el formázni egy jégszobrász. Manót persze a földön fellelhető molekulák jobban érdekelték. Kicsi orra folyamatosan porszívózta a teret. Este diót törtünk, ami szintén érdekelte. Vadászta a röppenő darabokat, ezért inkább magam mellé ültettem és időnként kapott egy-egy falatot.
Szombaton az esti séta után felmentünk Nudliékhoz névnapot, születésnapokat köszönteni... és megtartottuk a kiskutyák karácsonyát is. Manó gyanakodott már induláskor, hogy nem egy szokványos sétára megyünk, hiszen ajándékos zacskók voltak a kezemben. Miután a séta végén nem kanyarodtunk a házunk felé, rájött hova megyünk és elkezdett vágtázni, majd Nudliék házánál felugrált a kapura, dörömbölt, hogy nyissák már ki, be akar menni. A küszködésből később nekünk is kijutott, mert a tojáslikőr nem akart kijönni az üvegből... együtt drukkoltunk, hogy legyen valami... végül pezsgőztünk (is) ... a kutyák pedig lesték, hogy a pogácsa osztásnál sorra kerüljenek. A vidám este után Manó teljesen kidőlt, aludt reggelig, mint a bunda.
Ezt jól is tette, mert vasárnap egy szép kirándulás várt ránk. Szilvásváradra mentünk Artúr haverjával a Szalajka völgyébe. Az idő misztikusan ködös volt. Tomi nem bírt magával, mindenhova felmászott, Manó persze utána. Az egyik szikláról seggen csúszva jöttek le... Nem tudom melyikük volt a sárosabb. Remek fotókat készítettünk és csodásan éreztük magunkat. Kevés kiránduló volt a térségben, így nyugodtan szabadon engedhettük Manót és Artúrt, akik éltek is a lehetőséggel, boldogan rohangásztak, guberáltak ... ástak. Útközben ittunk forralt bort, ettünk kályhában sült pisztrángot (én is megkóstoltam), majd a kirándulást egy kiadós estebéddel zártuk (természetesen hullott a falat kiskutyáknak).
