Manó, szinte már hazaérkezik a Násfa hotelbe, de Gingernek is de ja vu -je volt. Azonnal izgalomba jöttek... megérezték a mókusszagot. Az érkezésünk napján nem is lehetett elengedni őket a kötélről, annyira be voltak zsongva. Ginger a szobából is a mókusokat leste... felugrott a párkányra és onnan figyelt, míg Manó az asztal alatt hűsölt ...
Aztán a második nap már elengedtük őket. Gingert a labdájával, Manót falattal próbáltuk féken tartani. A medence partján is szabadlábon voltak és nagyon jól viselkedtek... aztán Ginger talált valami büdöset, amit úgy gondolt megeszik. Nyert egy fogmosást. Éppen jöttem ki a kitakarított állattal, amikor Tomi már hozta Manót, hogy őt is lehet pucolni, mert megtalálta, amit Ginger meghagyott. Azt reméltem, hogy aznapra ennyi elég volt, ám az esti erdőkörről Tomi úgy hozta be Gingert, hogy nézzem meg, mert rázza és vakarja nagyon a fülét... egy - akkor már - döglött, légyszerű rovart bányásztam ki a zállat füléből.
A medencétől nem messze 2 almafa is van, amire Manó emlékezett... minden nap megevett legalább egy almát. A nyaralás persze nem telhetett volna el kirándulások nélkül. Noszvaj - Sikfőkút, Kisnána, Markaz volt az uticélok között.
A kutyák nagyon élvezték a kirándulásokat... azt pedig még jobban, hogy délelőttönként labdáztunk velük az erdő mellett.... egyre inkább otthonosan érezték magukat... és ha mókust véltek látni elrohantak ... zengett az erdő tőlünk, de mindig visszajöttek. Manót könnyű volt szemmel követni, mert a fehér bundája jól látható, ám Gingert a "erő sötét oldalát" többször is szem elöl tévesztettük, ráadásul olyan gyorsan cikázott, mint a villám.
A szálloda kistava mellett többször próbáltam fotózni a kutyákat... kevés sikerrel, mert Ginger nem szereti a fapallókat.. végül cselhez folyamodtam... bedobtam a vízbe a labdáját.
