Tegnap az oviban megkérdezték, hogy kinek a kutyája tud ülni, feküdni, figyelni. Persze azonnal jelentkeztem, hogy Manó ezeket tudja. Megkértek, hogy mutassuk be a tudományt. Kicsit aggódtam, hogy beégek, de Manó nem hagyott cserben, szépen teljesítette a feladatokat. Meg is kapta az ezért járó jutifalatját és meg boldogan bezsebeltem a dícséretet. Nagyon büszke voltam a kiskutyámra.

Annak persze már nem örülök, hogy Manó tegnap sikeresen feljutott a franciaágyra. Bár szerintem ez Tomi hibája, mert ő szokta felvenni a kutyát. Most már viszont olyan nagy, hogy egyedül is fel tud ugrani. Innentől kezdve be kell csukni a hálószoba ajtaját, mert nem szeretném, hogy Manónak az az ötlete támadna, hogy a franciaágyon aludjon.

Ma a reggeli sétánál - egy kicsit még sántikáltam a tegnapi sárcsúszás okozta térdfájásom miatt ezért - egy faágat dobáltam Manónak, így ő mozgott, nekem meg nem kellett rohangálnom vele. Elég hamar megértette, ha visszahozza, jutifalatot kap. Most ezt fogom vele gyakorolni