Azt hiszem több képet kellett volna készítenem a fehér kutyámról. Ma már ismét inkább szürke. Szombaton és vasárnap is voltunk oviban, ahol dacára annak, hogy egész héten nem esett és a szél is fújt, mégis volt sár egyes helyeken. Persze Manónak pont ott kellett bunyóznia és hemperegnie. Az ovi előtti sárban is sikerült néhány fordulatot tennie és ráadásul valami olajos vacakba is befeküdt, úgyhogy most nem tudom mit tegyek. Megfürdessem? De most cseppentettem rá az Advantixot...lehet, hogy hatástalan lesz, ha vizes lesz a kutya?
Tegnap megkaptuk a Kiltixét, amihez finom szárított kacsahúst kapott ajándékba (ebből majd holnap kap, amikor 6 hónapos lesz. Mellesleg ez neki azért nagy szívás, mert innentől már csak naponta kétszer kap enni. Ehhez már el kezdtem hozzászoktatni, mert az ebéd szombaton és ma is csak az ovis jutifalat volt).
Az oviban viszont teljes volt a káosz, engem meg majdnem megütött a guta. Hetek óta kínlódom, hogy leszoktassam Manót az ugrálásról, erre mit látok: az oviban az egyik pasi nem a saját kutyáját eteti, hanem a én felugráló kiskutyámat. Ez kettős hiba: 1. mindenki csak a sajátját etetheti, 2. ugráló kutyát nem jutalmazunk. Rögtön szóltam az egyik kiképzőnek, hogy így soha nem fogom tudni odahívni a kutyát, ha valaki éppen tömi kajával. Persze már késő volt, mert Manó mindíg bepróbálkozott a pasinál, hátha működik még az ételautomata.
A másik gazdi, meg elejtette a jutifalatos zacskóját amiből persze kiszóródott a kaja. Mondanom sem kell, hogy Manó azonnal rástartolt a svédasztalra és amíg egy morzsányi ott volt, nem látott, nem hallott.
Egy harmadik gazdi állandóan felkapkodta a kiskutyáját - pedig megmondták neki, hogy ne tegye, mert a többiek akkor zsákmánynak fogják nézni a kutyust - Manó meg rendszeresen odarohant, hogy azonnal adják oda neki a mozgó kis teremtményt. Gyakorlatilag nem lehetett már letenni azt a kutyát, mert valaki folyton ott nyüzsgött, hogy megszerezze.
Szóval a behívás kínkeserves volt a fentiekből adódóan. A slalomnál viszont nagyon szépen ült és figyelt, jött amikor kellett (naná, hogy nem ingyen, sajt, virsli volt a jutifalat). A foglalkozás végén volt egy csavar. A először egy fa mögé kellett szaladni a kutyát hivogatva (akit az oktató visszatartott), majd az oktató megfordult a kutyával, hogy az ne lássa, míg a gazdi elbújt a sátor mögé és akkor engedte el. A kutya először a fához futott, ahol utoljára látott, majd elkezdett keresni. Meg is talált elég hamar, de én azért nagyobb örömet vártam volna tőle. Rám nézett: OK itt vagy és tovább szaglászott. A többi kutya boldogabb volt amikor megtalálta a gazdáját....
