Ma kivittem a telekre Manót (apám permetezett, én a leveleket akartam összeszedni). Isteni szép idő volt. Manó nagyon izgatottan szaglászott körbe-körbe. Elengedni nem akartam, mert a kerítés finoman szólva is hiányos és nem akartam, hogy meglépjen. Persze a póráz nem nagyon tetszett neki, ezért a fix pórázt tettem rá, elengedtem és a közelében maradtam. Talált diót, mandulát aszott körtét, amiket megrágcsált. Persze nyüsszögött is időnként, mint akinek nem tetszik valami. Amikor kivittem sétálni egyenesen az autóhoz akart menni. Lehet, hogy neki nem nagyon tetszett ez a telek dolog, vagy csak szokatlan volt még neki. Mindenesetre egész nap nagyon élénk volt, aztán mikor már menni akartunk, úgy döntött, hogy aludna egyet.
"Engedj már el.. tudod, hogy utálom a pórázt.."
"Arraféle mi lehet? Meg kellene néznem.."
"Ez az én labdám.., de ott vajon mi van?"
"Hát ez meg mi lehet? Jé de érdekes... megkóstoljam?"
" Na jó, teljesen kidöglöttem. Mi lenne, ha most mindenki egy kicsit nyugton maradna?"
