Tegnap elvittem vendégségbe Manót a sógornőmékhez. Persze már a folyosón elkezdte a barátkozást. Bár a szomszéd yorki megmorogta - mivel érezte a háta mögött a gazdáját - Manót ez nem izgatta különösebben (meg-jegyzem, amikor a gazdi ott hagyta, visszább vett az arcából a kis yorki) a macska meg a tengerimalac annál jobban érdekelte. A kandúr most nem rohant azonnal az ágy alá, hanem kétszeresére borzolta a szőrét. Manó tisztes távolból követte, majd nagyon betojt. Úgy elkezdett ugatni, olyan éles magas hangon, mint akit elevenen nyúznak, pedig a cicus csak kinézett az ágy alól, egy ujjal sem ért hozzá. A malacnál bezzeg bátor volt. Szeretett volna közelférkőzni hozzá. Mindenesetre nagyot hancúrozott a macska játé-kaival és Adrival (sógornőm lánya).
"Jéé, milyen érdekes dolgok vannak itt..."
"Úgy látom ez itt önkiszolgáló..."
"Húú, de szűk itt a hely..."
" Jól van Adri, már lenyugodtam, elengedhetsz..."
Prezliwestie 2010.03.29. 07:35:46
Nagyon jók ezek a képek! Nekem a kedvenc, amikor a feje eltűnik a kaspóba, a farkát pedig csóválja! :) A képet el tudom képzelni élőben is, Prézli is mindenbe bele kukucskál, mint micimackó a mézescsuporába. :) Nagyon aranyos Manó, és már kezd igazi felnőtt westie lenni, lassan Ti is kiléptek a baba korból, igazi kamasz westie kinézete van már. Szemébe látszódik a csinytalanság! Nagyon sok puszi! Renáta és Prézli