Kedden, amikor elállt végre az eső kirándulni mentünk a Ropolyi tóhoz. Manónak nagyon tetszett a nagy víz, bár óvatosan közelítette meg. Miután felfedezte a környéket, ásott egy jót, megevett egy fél döglött békát (a másik felét Tomi sikeresen berugdosta a tóba), futkározott a labdája után, ismét a tóval kacérkodott.

"Húha, milyen nagy pocsolya.."

 "Segítség, sűllyedek!!!"

"Na ezt megúsztam, nyomás innen..."

"Hmm, itt van valami. Legjobb lesz, ha kiásom.."

"Labdázzunk egy kicsit. Már hozom is.."

"Valahol itt kell lennie a békámnak, most mit egyek?

"Ülök szépen gazdi, adhatod a jutifalatot (ha már a békámat nem ehettem meg.)

folyt. köv.