Csütörtökön (még mindíg a múlt hét) Szennára kirándultunk, ahol megnéztük a skanzent. Tündéri házikók, szabadon legelő birkanyáj. Manónak nagyon tetszett, minden érdekelte, bár a birkáktól egy kicsit tartott. Főleg amikor elkezdtek bégetni.
"Milyen szép kis házikó, mi lenne, ha felugrálnék rá?"
"Jé milyen furcsa állatok.... nana, ugye nem akartok közelebb jönni.."
"Na most hova megyünk, már nagyon hiányoznak a haverjaim..."
Amikor pénteken hazaértünk rögtön levittem Manót a patakpartra, ahol éppen elcsíptük a délutáni buli végét. Zsanival találkoztunk és rögtön önfeledt birkózásba kezdett a két kutya. Ági (Zsani gazdája) elmesélte, hogy Zsaninak is nagyon hiányzott Manó, mindíg megállt és csak bámult, amikor egy westie-t láttak.
