Tegnap délután a séta során majdnem megállt a szivem. Elengedtem Manót még a felső patakparton. Ő lerohant a patakpartra és elszaladt. Először azt hittem, hogy van lent valaki, de sehol senki. Elég messze volt már. Kiabáltam utána, erre megállt, várt egy kicsit, majd újra neki iramodott. Egészen a hídig futott, majd fel a mezőre. Mire fölértem a kutya sehol. (Ott csücsült a bokorban) Ismét kiáltoztam, majd kidugta az aranyos kis fejét a bozótból. Szemmel láthatóan meg volt ijedve és nem tudta, hogy most mi lesz. Kikap-e? Persze nem bántottam. A nap hátralévő részében nagyon jó volt, játék közben is odaszaladt hozzám, ha hívtam (persze nem ingyen - jutifalatért -)
Ma délután sikerült még az eső előtt kifutkároznia magát Manónak. Szerencsére több kutya is volt lent (Bosco /boston terrier/, Kelly /boxer/ Herceg /?/, és persze Zsani sem hiányozhatott.
"Jaj de jó, hogy ilyen sokan vagytok, azt sem tudom ki után fussak.."
"Valamit találtam..., talán neked is jut belőle, de de nem biztos...úgyhogy maradj csak szépen ott"
"Ugye rághatom egy kicsit én is ezt a botot?"
"Imádom, amikor így hanyat vágod magad... csak ne rugkapálnál"
"Gazdi azt mondta, hogy holnaptól ebben kell lennem. Nem értem miért.."
" Na jó, vége a divatbemutatónak, most alszom egyet az esti csata előtt.."
Orsi-Süti 2010.05.14. 13:06:23
reméljük sikeresen túl vagytok a műtéten, már nagyon várjuk a hireket!!! Jobbulást kivánunk Manócskának!!