Tegnap este még volt egy kis riadalom, mert Manó elkezdett lihegni, remegni, majd felugrott az ölembe. Beadtuk neki egy kis májkrémmel a fájdalomcsillapítót. 15 perc múlva már semmi baja nem volt. Persze a kanapét elfoglalta.
"Igeen, itt jól érzem magam.."
Sétánál találkoztunk Sütivel, aki először megijedt a tölcséres kutyámtól. A patakparton a "kemény mag" (Zsani, Szaffi, Bosco) lent volt. Nagyon rendesek voltak a gazdik, amikor megláttak minket, pórázra tették a kutyákat és integettek, hogy menjünk oda. Zsani azonnal hanyatt vetette magát Manónak, aki persze kapott volna az alkalmon, de sajna birkózni most nem lehet. Később Nóri hívott (Happy gazdija), hogy most mennek a térre, hol vagyunk. Így Sütiékkel együtt visszamentünk a térre, hogy Manó Happyvel is találkozhasson.
" Vajon miért ijed meg tőlem most mindenki?"
Az éjszaka is nyugodtan telt, ma pedig visszaállt a szokásos menetrend, bár ez az özönvíz-szerű eső nagyon nem hiányzott.