Manó sebe szépen gyógyul. Nem pirosodott be, nem duzzadt meg, nem váladékozik. Azt hiszem nem is vesz róla tudomást, mert nem is piszkálja. Ennek örömére tegnap már tölcsér nélkül vittem sétálni, és otthon is csak éjszakára, meg ha nem vagyok otthon adom rá a bodyt.

A sétánál Manó nagyon örült, hogy végre szaglászhat kedvére és nem akad be mindíg. Szinte végig a földön volt az orrocskája. Aztán megérkezett Zsani és elkezdődött a szokásos csata. (Persze azért arra ügyelek, hogy ne vaduljanak nagyon, mert nem szeretném, ha a varratba beakadna egy másik kutyus lába és felszakítaná.) A jövő keddet már nagyon várjuk, akkor lesz a varratszedés.

"Na végre, a tölcsértől szimatolni sem lehetett rendesen. Most bepótolom..."

 " Mondd Zsani, nem szállnál le rólam?"

"Na jó, amig Hempilivel dumálsz, addig én rágom ezt a tobozt.."

 "Na most mi történt? Hova megy? Megsértődött valamin? Mit mondtál neki?"