Úgy tűnik Manó kezd szófogadóbb lenni, annak ellenére, hogy terrier vére és a dominanciára való hajlama is egyre inkább megmutatkozik. A feladatokat már 90 %-ban jól, azonnal végrehajtja és a helyben maradás is egyre jobb. Az agility részt is nagyon szereti, főleg a kúszást és a sátorpalánkot, amit már póráz nélkül mászik meg. Az akadály átugrása kicsit nehézkes pedig otthon egy partvisnyél segítségével gyakoroljuk. Ha azonban Manó valami elszórt kaját kiszimatol, akkor csak arra figyel. A dominanciára való törekvése viszont kissé aggaszt. Ma ismét volt némi afférja a 9 hónapos kan staffordshire terrierrel, Zuluval (ovis csoportba jár még, ők éppen végeztek, mi pedig az óra kezdésére vártunk). A balhét persze Manó kezdte, a másik kutya ránézett az ő játékára ez pedig már elég volt neki a cirkuszhoz. Csak úgy vicsorgott egymásra a két kutya. Az oktató szerint ilyenkor el kell fordítani és elvinni a helyszínről a kutyát, mert bunyó esetén Manó húzná a rövidebbet. Ez nagyon valószínű, mivel a staffodshire terrier elég agresszív hajlamú, kemény és erős harapású kutya. Persze ezt az én kiskutyám nem hajlandó belátni, úgyhogy nekem kell észnél lennem. Mindenesetre Manótól játékot, gödröt csak örökölni lehet, megszerezni nem. (ezalól csak Zsani kivétel, akinek mindent átenged - és ez kölcsönös -
)
"Bodza (yorki) és Samu (pumi-terrier keverék) Manó gödrét nézik tisztes távolból.
"Eszetekbe ne jusson a gödröm közelébe jönni.."
