Nyaralásunk utolsó hétvégéjét Orfűn töltöttük, ahol Tomi főiskolás csoporttalálkozója volt. Hagyományosan minden év augusztusának elején megtartjuk ezt a találkozót (családtagokkal együtt), mindíg más helyszínen. Idén azonban majdnem lemaradtam erről, mert a panzió gondnoka hallani sem akart arról, hogy Manót bevigyük. Először azt mondta, hogy megkérdezi a főnökét és visszahív (persze nem hívott), majd kijelentette a szabály az szabály, nem jöhet a kutya. Happy gazdija Nóri azonnal felajánlotta, hogy vigyem hozzájuk Manót arra a hétvégére. (Ez lehetett volna a megoldás, ami persze azt jelentette volna, hogy pénteken egész nap autózunk: Döbrönte-Budapest, majd Budapest-Orfű). Szerencsére azonban sikerült kinyomoznom, a panziót üzemeltető cég vezérigazgatójának az elérhetőségét és írtam neki egy e-mailt, kérve, tekintsenek el a szabályuktól, hiszen az egész panziót kibéreltük. Pár nap múlva a gondnoknő savanyú hangon felhívott, hogy akkor mégis jöhet a kutya. Gondolom nem volt boldog attól, hogy átnyúltam a feje felett. Mi azonban jól éreztük magunkat Orfűn. Szombaton megnéztük Pécsett többek között a Munkácsy trilógiát, egy jót fagyiztunk, majd elmentünk a boszorkány-estre Orfűn. Manó ezeken a kirándulásokon nem vett részt, békésen aluszkált a panzióban. Vasárnap még megálltunk Abaligeten, aztán irány haza.

 "Szívesen vagyok itt a tóparton, látod még modellt is ülök neked..."

Az én fagyim "csak" 3 gombócos, de ez nem látszik rajta..."

 Boszorkány nap Orfűn. 

A hazafelé vezető úton Manó bealudt, teljesen kimerült a kutya.