Vikiék Bosco mellé egy öcsikét vettek: Pedrót, aki szintén boston terrier. A csöpp kutyát tegnap hozták le először. Manó hanyat-homlok rohant a kiskutyához és azonnal játszani kezdtek. Közben megérkezett Nóri Happyvel, így 2:2 volt az állás (2 westie, 2 boston terrier). Nagyon édesek voltak így négyesben. Sajnos fényképezőgép nem volt nálunk, a telefonok fényképezőjével pedig nehéz elkapni a pillanatot. Eleinte féltem, hogy a kutyám megijeszti Pedrót, de a kicsi ebnek semmilyen félelemérzete nincs, így vígan ugrált Manó fején. Szerencsére Manó szépen viselkedett, hagyta időnként, hogy a pici kutya "lete-perje" és randalírozzon. Bosco egy ideig nézte, hogyan játszanak ezek ketten, aztán elunta és elkezdett szokása szerint incselkedni Manóval, hogy az fogócskázzon vele. Manó meg is kergette egy kicsit Boscót, majd visszatért Pedróhoz, akivel úgy látom kölcsönös a szimpátia. Amikor Vikiék elvitték a kutyáikat, Pedró alig akart hazamenni, vágyakozva nézett vissza Manóra, akivel olyan jót játszott.
" Bosco, nagyon jó fej az öcsikéd... hozhatod máskor is"
"Pedró, kelj föl gyorsan, gyere mutatok valamit.."
"Most az öcsédre kell figyelnem, nem látod, hogy botot rág?"
" Ezt a fadarabot most szépen elveszem, te még kicsi vagy ahhoz, hogy ilyet rágcsálj."