Szombaton volt az első foglalkozás a népszigeti kutyaiskolában, ahova beirattam Manót. A kutyákat 4 csoportba osztották, méretük és vérmérsékletük alapján. 1 oktató és 4 segítő foglalkozik a csoporttal, ami max 12 kutyából áll. Mi a terrier csoportba kerültünk. Már az elengedés után hatalmas rohangászás alakult ki. Az én kutyám egy jack russell terrierrel: Gesztenyével kezdett el birkózni, majd egy wippettel fogócskázott. Azt hiszem nagyon fogjuk szeretni ezt az iskolát, remekül éreztük magunkat. Ami - számomra - a legfontosabb, póráz nélkül dolgozunk és a behívást életszerű körülmények között gyakoroljuk (szabadon rohangáló, játszó kutyákat hívunk be). A hétvégén megtanultuk a klikkert kezelni, majd az ültetés, szemkontaktus, fektetés feladatokat gyakoroltuk, tanulmányoztuk a kutyák viselkedését, jelzéseiket értelmeztük. Végül egy transzporter nevű ebatlon játék következett (egyik helyről a másikra vittük át a játékokat, amiket a kutya "kijelölt"). Az is nagyon tetszett, hogy akkor volt az órának vége, amikor minden feladatot - ami a tanrendben szerepel - megcsináltunk és nem akkor, amikor "lejárt" az idő.
"Háhá, Gesztenye, most jól rád ugrok..."
"Na végre, hogy megálltál és megpuszilhatlak.."
