Ezen a hétvégén a szombat kutya nélküli foglalkozás volt. A suli bemutatóját csodáltuk meg (reménykedve, hogy majd egyszer a mi kutyáink is ilyen engedelmesek lesznek), majd Korom Gábor előadását hallgattuk meg, ami amellett, hogy sok hasznos infóval szolgált, nagyon szórakoztató is volt. Igen sok gazdi (én is) magára ismert a felhozott példákban. Gábor megoldásokat is javasolt. Amikor hazaértem ezeket azonnal el kezdtem kipróbálni Manón, miután nagyon valószínű, hogy a behívási kudarcaim a nem megfelelően rendezett viszonyunkból adódik. Legtöbbször az "ez az én dolgom" szabályt kellett alkalmaznom. Fantasztikus volt. Az ebédet meg tudtam főzni anélkül, hogy a kutyát kellett volna kerülgetnem a konyhában (az én dolgom + privát terület), a bejárati ajtót nyitva hagyhattam, amikor szellőztettem és a kutya békésen feküdt az előszoba szőnyegén, nem lógott ki, pedig korábban szinte az első dolga volt, ha kinyitottam az ajtót, hogy kimenjen kiváncsiskodni. Később az erkélyen való ugatást is gyorsan, sikeresen leállítottam, (eddig ez ilyen egyszerűen nem ment), este pedig az első vakkantás után nem volt második. Most arra kell figyelnem, hogy következetes legyek és kitartó. Gábor javasolta nekünk, hogy nézzük meg interneten az MTV videótárában lévő "Neveletlenek c. műsor (2009. április-május) adásait, ahol a Csodálatos kutyadokihoz hasonlóan tanácsokat ad gazdiknak és bemutatja, hogy az elmélete működik. Vasárnap a pórázfegyelemet, a póráz nélküli lábnál követést, helyben maradást tanultuk (Manó ezeket ott nagyon jól csinálta, kiváncsi vagyok hogy megy majd itthon). Változatlanul a szabadon játszó, rohangáló kutyákat hívjuk be, ami még mindíg jól megy. Mindenesetre Manót a wippet annyira kifárasztotta, hogy amikor hazaértünk azonnal eldőlt és bealudt a kutya.

"Vajon el tudom lopni a tanitó nénitől a jutifalatot? Kamuból szaglászok egy kicsit, aztán.."