Menő-Manó és Ginger története

A suliban kaptunk házi feladatokat is. A bal oldalra leültetett kutyával 20-30 mp-ig tartani a szemkontaktust, ülve, fekve kell maradnia a kutyának, un. japán vacsorát kell rendezni, lábnál követés póráz nélkül, illetve pórázfegyelem gyakorolása. Nem kevés. Szerencsére van némi előnyünk, mert a Rexben nyáron Manó megtanulta, hogy a bal oldalamon leüljön és a helyben maradás is megy. Ez most jól jön, mert így a többi feladatra nagyobb energiát tudunk fordítani. Persze a mumus a behívás. Ma, amikor gyakoroltunk megjelentek a patak parton Fixiék (border collie), akitől - főleg ha a labdája is előkerül - még egyszer sem sikerült behívnom Manót. Ezalkalommal - bár labda nem volt - visszajött Manó. Még mielőtt azonban elbízhattam volna magam, a kutya percek alatt bebizonyította, korai az öröm. Zsani megérkezte után Manót leültettem, majd odaengedtem. A kutyák el kezdtek futkározni, szimatolgatni. Közben megérkezett Süti is. Manót oda akartam hívni, de süketnek tetette magát. Sőt ment a susnyásba a garázsok mögé felzabálni valamit. Persze utána menekült a kis bestia, mert tudta, hogy rosszat tett. Hiába próbálkoztam, azzal, hogy ellenkező irányba elindultam, a kutyát nem érdekelte, szerintem örült, hogy békésen teheti, amit nem szabad. Végül Zsani gazdájá-nak sikerült nyakon csípnie, úgyhogy Manó megkezdhette letölteni a büntetését. Azonnal rövid pórázra vettem és hazavittem szó nélkül. Itthon sem vettem tudomást róla és kb. 2 órán át nem engedtem be a szobába sem.