Menő-Manó és Ginger története

Manó ma reggel Vivivel rohangált a patak parton, majd a garázsok mögötti részen el kezdett enni valamit. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne rohanjak azonnal oda, hogy elkapjam és hazarángassam. Miután erre esélyem az eddigi tapasztalatok alap-ján 0% volt, megkíséreltem higgadt fejjel kezelni az esetet, és megpróbáltam kihozni a szituációból amit lehetett. Vivi gazdájával (akinek a kutyája bezzeg szót fogadott) elindultunk. Manót nemigen érdekelte ez, észre sem vette, hogy otthagytuk. Csak akkor emelte fel a fejét és kezdett el keresni, amikor befejezte a zabálást. Hívtam, de először csak bámult, azután elkezdett rohanni felém. Ismét erőt kellett vennem magamon, mert legszívesebben jól megrángattam volna (éreztem, hogy kakát evett), de ehelyett meg-dícsértem és adtam neki egy darabka sajtot. Persze itthon nem úszta meg őkutyasága a fejmosást és a fogmosást.