Manó, miután kedden rájött, hogy nem fog vacsorát kapni kiverte a hisztit, majd míg én róla értekeztem a dolgozó-szobában a nappaliban megrágta a szőnyeg sarkát. Ezzel végképp kiakasz-tott és kénytelen voltam megkeményí-teni a szívem, pedig már azon gondol-kodtam, hogy gyorsan leviszem és munkáért kiosztom neki az adagját. Hát ezt elbukta.  A szerdai nap az "altassuk el a gazdi éberségét" jegyében telt el. Mintakutya volt. Aztán csütörtök reggel úgy gondolta, hogy ideje lazítani és már korántsem volt olyan készséges, amikor hívtam. De most nem tudott átverni. A délutáni és esti sétákon már a hosszú flexin kellett jönnie, nem adtam neki le-hetőséget a hibázásra. Pénteken folyta-tódott a tesztelés. Amikor délután Szaffival és Zsanival elengedtem, elbúj-tam és vártam, hogy keressen. Hát nem kapkodta el. Elég sokat várakoz-tam, míg végre felemelte a fejét. Aztán rohant hozzám. A napi jó teljesítményét azonban egy kis kakaevéssel leron-totta. 

"jól van naa, azért én igyekszem ám..."