Ma ismét találkoztunk Zizuval, aki mindössze 1 hónappal fiatalabb, mint Manó. A Népszigeten a kutyasuli területén engedtük szabadon az ebeket. Zizu azonnal rohangálni kezdett és hívta Manót játszani. Az én kutyám viszont egy idő után inkább ásni kezdett, ami nem a legjobb ötlet tőle. Egyrészt nem kéne tönkre tenni a terepet, másrészt, ha Manónak gödre van, akkor azt védi is. Szerencsére erre nem került sor. Elővettem Manó labdáját és innentől kezdve erre vadásztak. Érdekes volt megfigyelni a két kutyát. Manó egészen addíg, amíg Zizu el nem ismerte, hogy ő a főnök, nem adta a labdát. Amikor Zizu behódolt, akkor már engedte, hogy a másik kutya is megszerezze a játékot és nála legyen.

"Hrrr, ne is nézz a labdámra"

"Most mit nézel gazdi, nem is vagyok undok, látod nála van, de nem érdekli..."

"Jól van, vigyorogj Zizu, még egy kicsit nálad maradhat, de aztán kérem vissza."

"Na most hol a labda?"