Manót kedden elvittem kozme-tikába, mert már nagyon loncsos volt és úgy gondoltam, essünk ezen túl, mielőtt még beáll az igazi tél. Nagyon jól viselkedett és persze nagyon örült, amikor érte mentem. Elég jól állunk a házi-feladatokkal is. Manó ügyesen odaszalad és lefekszik a törölkö-zőre, és a kitett csali kajától is sikerül elküldenem. Tegnap a gya-korló órán a bójához kellett mennie, amit meglepő módon kb. 3-4 lépésnyiről azonnal meg csinált, meg is érintette az orrá-val. Sajnos egy idő után rájött, hogy fel is tudja borítani, ami igen jó móka. Majd a gyakorlás vége felé, úgy döntött, hogy tovább lép, felkapta ügyesen a bóját és boldogan rohangászott vele. Eszter az egyik oktató kergette, hogy elvegye tőle. Búcsúzóul még bemászott a szertárba körülnézni. Alig tudtunk hazaindulni. Itthon, miután megvacsorázott besurrant a dolgozószobába és a korábban kitett, általam már elfelejtett csali-kaját felzabálta. Nagyon résen kell lennem, mert Manó rendkívül leleményes, ha rosszalkodni kell.