Ezen a hétvégén az egyik napon kutya nélküli foglalkozás volt. Nagy várakozással mentem az előadásra, ám némiképp csalódottan tavoztam. Úgy éreztem magam, mint a mesében a király, jöttek is hozzám meg nem is, kaptam is ajándékot meg nem is. A foglalkozás maga jó hangulatú, profin levezetett (kb. 4 órás) kiscsoportos feladatokkal tarkított beszélgetés volt, ahol rengeteget nevettünk, ám szerintem egy kicsit steril volt, nem mentünk eléggé a problémák gyökeréhez, így a megoldási javaslatok is inkább általánosak voltak. Nyílván nem lehet egy ilyen ilyen alkalommal egyéni problémákkal foglalkozni, ám én azt vártam, hogy konkrétabb lesz. Szerencsére vasárnap a gyakorlati órán tisztult a kép, remélem a mindennapokban is tudom majd jól hasznosítani a tanultakat.

A vizsgafeladatokkal egyébként már egészen jól állunk. Ezek gyakorlása mellett a jövő héten a klikkerrel való tanítás egy újabb módszerével, (modellezéssel) kell megtanítani a kutyát valamire. A pálcával tanítással a héten elég nehezen birkóztunk meg, de a "nyolcas" trükköt végül sikerült megtanítani Manónak. Tovább kell lépnünk  az élelem megtagadásával is. Most már hosszabb időre kell a kutyát magára hagyni a kitett kajával. Azt hiszem ez menni fog. A minap a nappaliban éjszakára magára hagyott csali-kaja reggel érintetlen volt.

"Na mit szólsz gazdi, milyen ügyes vagyok?"  (8 méterről kell a kutyát a bójához kiküldeni, megérinti, majd fektetés a bója 1 méteres körzetében)