Nem tudok kiigazodni a kutyán. Manó az egyik pillanatban szófogadó mintakutya, a másikban engedetlen világátka. Tegnap a reggeli sétánál hirtelen megindult és a nem elég erősen fogott pórázt kirántotta a kezemből, megiramodva a patakpart felé. Hiába kiabál-tam utána, hátra sem nézett. Abban reménykedtem, hogy a játszótér sarkánál megáll, de nem. Szerencsére az úttestnél lefékezett és nem rohant át. A frászt hozta rám, mert reggel azért van forgalom a patakpartot és a házak közötti teret elválasztó úton. Aztán amikor beértem és átvittem a túloldalra azonnal megértettem, miért rohant el. Zsaniék jöttek a patakpart felöl. Mindentől függetlenül nagyon megijedtem és aggaszt, hogy ilyen esetekben nem tudom visszahívni. A kötődési tréning szükségessége mindenesetre vitathatatlan (második hete gyűrjük).

Este a gyakorló foglalkozáson Enikő minden kutyával egyenként végigcsináltatta a vizsgafeladatokat. Manó mindenkit lealázott, szinte tökéletes kűrt mutatott be (apróbb hibák még vannak), a 20 méter eltávolodás, behívás, útközben fektetés is sikerült.  Itthon az élelem megtagadással is jól állunk. Manó érintetlenül hagyta a sajtot, amit kitettem, miközben én elmentem vásárolni.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért egyet kell értenem Jack gazdájával, aki a tanfolya-mon azt mondta: a kutya minden tudományát elcserélné egy stabíl behívhatóságra.