Manó kedden nagyon kihúzta a gyufát. Séta közben (szabadlábon volt) néhány srác szaladt el előttünk hangosan nevetgélve. A kutyám úgy gondolta falkafutás van és utánuk rohant. Hiába kiabáltam, esze ágában sem volt szótfogadni. A srácok - a parkolón keresztül - berohantak egy kapualjba. Manó nem elég, hogy nem állt meg, még az úttestre is lelépett. Ráadásul hiába hívtam, nem akart visszajönni. Amikor megfogtam azonnal hazamentünk és a büntetése egész este tartott.
A szerda reggeli sétánál éreztem, mintha hatott volna a bünti. Persze nem tudom meddig. Ez a nap azonban mégsem indult jól, mert csőtörésre ébredtünk. A délelőtt így a vízvezetékszerelővel telt. Aztán meglátogattam a barátnőmet, akihez kivételesen Manót is elvittem. Lehet, hogy nem kellett volna. A kutya miután körbeszimatolt mindent, legnagyobb megdöbbenésemre a szőnyeg közepén a szalongarnitúra asztalánál felemelte a lábát és jelölt. Ráadásul az egyik polcból kiguberálta a porfogó műanyagot és megrágta. Na, lehet, hogy ide nem kapunk többet meghívást...
Ma délután ismét kimentünk a pályára megnézni milyenek a talajviszonyok, meg gya-koroltunk is egy kicsit, mert Manó tegnap este a gyakorlóórán bekeményített és nem akart semmiképpen sem fekve maradni a havon. Már arra gondoltam, hogy felöltöztetem, hátha akkor hajlandó lesz. Ám ma bebizonyította, hogy tud ő, ha akar, főleg ha kecske-sajt van nálam.
