Az ünnepi készülődés, meg persze a karácsonyfa, a vendégjárás, teljesen összezavarta Manót. Már az ajándékok csomagolásakor teljesen bepörgött, mindenhova oda akarta dugni az orrocskáját, kiváncsiskodott, hogy mi történik. A karácsonyfa díszatésekor pedig a gömböket akarta megszerezni és nem értette, miért akasztunk fel minden "labdát" a fára. Szerencsére a csillagszórótól nem ijedt meg, a lehulló csillagokat akarta mindössze elkapni. Az ő ajándéka egy szép nagy csont, egy sipolós labda és egy színes rágókötél volt. Tomival tippeltünk, hogy melyikhez fog először odamenni. Tomi a csontra, én a rágókötélre fogadtam, de Manó a labdához dugta először oda az orrát. Aztán elkezdte a csontját rágcsálni és innentől kezdve nem érdekelte, mi milyen csomagokkal csörgünk, mit bontogatunk. Karácsony másnapjára aztán ismét mindent hó borított és Manó önfeledten ugrándozott rohangált séta közben a patakparti hómenzőn. A hó szerencsére megmaradt, így tegnap a fehéren csillogó erdőben is tudtunk egy nagyot sétálni.
"Most ne fotózgass, inkább adj jutifalatot. Nem látod, milyen éhes vagyok?"
"OK. Pockokra fogok vadászni. Szerintem elég jól tudom magam álcázni itt a hóban"
